Előszó

Éjfél van. Lassan több mint egy napja nem aludtam, és még most sem úgy tűnik, hogy hamarosan ágyba kerülök, mivel itt állok egy hálóingben a mező közepén, és 6 éhes fenevad közeledik felém, akik csak arra várnak, hogy rám vethessék magukat. Nekem csak egy emberre van szükségem, amit tudtam, hogy úgysem láthatok meg, mert lehet, hogy valamelyik temetőben roskadozik

1. fejezet

z a nap is úgy indult mint a többi. Reggel 6:00-kor csörög az óra. Álmosan kimászok az ágyból, s amikor belenézek a tükörbe majdnem összeesek. Ma reggel egy zilált Ashley Redford nézett vissza rám a tükörből. Lassan felvettem a kedvenc zöld pólómat, ami illett a szemem színéhez. Miközben reggeliztem eszembe jutott, hogy nem csináltam matek házit, úgyhogy hamarabb kéne elindulni, hogy le tudjam másolni Liliéről.

×××

Amikor beértem az iskolába 7.55-kor (nem sikerült hamar elindulnom), észrevettem, hogy Lili nem vár az iskola kapujában, ahogy szokott. Gondoltam bement már a matekterembe. Csalódottan vettem észre, hogy a padom üresen áll. Szomorúan odaballagtam a helyemre, és amikor leültem pont akkor jött be Mr. Watson a matek tanár. De nem egyedül lépett be az osztályba. Volt vele egy fiú, aki hihetetlenül jól nézett ki. A barna kicsit hullámos haja a válláig ért. A szeme olyan volt mint a smaragd. Hirtelen azt vettem észre, hogy elkezdtem ábrándozni, hogy egyszer összejövünk, és minket fog majd mindenki irigyelni… Az álmodozásomból Mr. Watson hangja ébresztett fel.

-                    Ashley, nem bánod, ha ideül melléd Cole, amíg nincs itt Lili?

-                    Ő… Nyugodtan bár szerintem holnap már fog jönni suliba. - próbáltam valami értelmeset mondani

-                    Lili Palmer?? –a választ meg se várva folytatta- Hát azt kétlem ugyanis tegnap ájultan találtak rá az utcán, és segítettem bevinni őt a kórházba.

Amikor meghallottam, majdnem elájultam.

-                    De hol?? És mikor??- majdnem megráztam és a képébe ordítottam, hogy mondja már meg, hogy mi történt!!!

-                    A St. Margareten találtak rá. Először nem vettem észre, hogy valami történt, csak később, amikor hallottam, hogy egy nő segítségért kiáltozik. Odamentem, és láttam, hogy egy lány a földön fekszik. Hívtam a mentőket, és bekísértem őt a kórházba. Nem vártam meg az eredményeket, mert tegnap költöztünk ide és csak egy kis esti sétára indultam, s haza kellett már mennem.

-                    Melyik kórházban van? –kérdeztem elcsukló hangon. Azért mégis a legjobb barátnőm

-                    A St. Margaret Kórházban az intenzív osztályon. Elég rosszul nézett ki. Állandó felügyeletre van szüksége. Ha szeretnéd délután elkísérlek oda.

-                    Miután megbeszéltétek a délutáni randit elkezdhetnénk az órát!

Fülig elvörösödtem, és csak bólintani tudtam Cole „meghívásának”. Volt ebben egy jó dolog is, hogy Lili kórházba került. Az iskola, sőt szerintem a világ egyik leghelyesebb pasija hívott „randira”. Mondjuk nem lesz valami meghitt egy szerintem szétroncsolódott test mellett beszélgetni.

-                    A nevem Cole Turner. Most költöztünk ide Floridából.

-                    Szia! Én meg Ashley Redford vagyok. Szívesen körbevezetlek a suliban, ha nincs ellenedre.- próbáltam értelmesen beszélni, de a közelében valahogy nem jött össze. Láttam, hogy felcsillan a szeme.

-                    Persze! Annak nagyon örülnék, hiszen úgy is eltévednék ebben a hatalmas iskolában.

×××

Miután kicsöngettek kiderült, hogy a következő óránk is együtt lesz, ezért együtt mentünk irodalom órára. Amikor beértünk a terembe az osztály egyik cicababája Stacia méregetett minket a szemével. Látszott rajta , hogy neki is bejön Cole. Gunyorosan rámosolyogtam, hogy lássa, hogy Cole az ENYÉM, és senki nem veheti el tőlem! (Remélem, hogy Cole is viszonozza az érzéseimet). Staciának az se nagyon tetszett, hogy egymás mellett ülünk, és jól érezzük magunkat. De ez igaz is volt

-                    Ash, kölcsön tudnád nekem adni a Rómeó és Júliát, hogy eltudjam olvasni addigra mire írunk belőle?- kérdezte Cole kicsit félénken.

-                    Persze! Én már úgy is tudom fejből az egészet. Nem fog hiányozni.

Végre kicsöngettek. sajnos a többi óra nem volt közös úgyhogy nagyon unalmas volt egyedül.

Miután eljött az ebédidő azt hittem, hogy egyedül kell ennem. Le is ültem a szokásos helyünkre. Egyszer csak észreveszem, hogy nem vagyok egyedül. Felpillantottam az ebédemről, és kővé dermedtem, amikor megláttam azt a gyönyörű smaragdzöld szemet néhány ujjnyira az arcomtól. Rögtön elvörösödtem. Ez az egy rossz tulajdonságom van. Könnyen elpirulok.

-                    Hello, Ash!- szerettem, ha így szólít. – Nem baj, ha leülök ide melléd? Látom, hogy úgyis egyedül vagy.

Rámutattam a székre, és rögtön leült. Legalább volt valami a napomban, ami felvidított engem. Cole közelsége. Igaz, hogy csak most ismertem meg, de láttam rajta, hogy ő is szeretne engem jobban megismerni, ahogy én Őt. Amikor felfogtam, hogy mi történik az ajka már az ajkamon volt és egy pillanatig elidőztünk így. Mikor kicsit hátrébb hajolt, hogy lássa az arcomat, észrevettem, hogy kis gyerekes vigyor játszik az arcán.

-                    Min mosolyogsz? – kérdeztem.

-                    Tetszik, ahogy állandóan elpirulsz, amikor a közeledben vagyok. Régóta várok már egy ilyen szép lányra, mint amilyen Te vagy.

Éppen válaszoltam volna, amikor becsöngettek és elindultam volna az órámra, de Cole megállított.

-                    Nem szeretnéd kihagyni az utolsó órát, hogy megbeszéljük a Rómeó és Júliát? Aztán elmehetnénk meglátogatni Lilit is.

-                    Hát… Rendben. Akkor találkozzunk a parkolóban 10 perc múlva, mert még fel kell mennem a cuccaimért.

Ahogy felrohantam a terembe majdnem felborítottam az egyik osztálytársamat. Látta rajtam, hogy nem akarok vele beszélgetni, és csak biccentett.

A parkolóban megpillantottam Cole-t. Most más ing volt rajta, mint a suliban. Meg is lepődtem, hogy érhetett haza olyan gyorsan. Most egy fekete ing volt rajta félig kigombolva, és látszott az alatta lévő fehér póló. Hihetetlenül szexi volt.

-                    Helló, Ash! Kezdhetjük olvasni a Montaguek és a Capuletek gyilkolászást?

Jót mosolyogtam, ahogy előadta.

- Hogy mentél haza ilyen gyorsan? A suliban csak egy fekete póló volt rajtad.

- Azzal ne is törődj! Itt vagyok és kész!

Megijedtem ettől a hangnemtől. Szerintem ő is észrevette és rögtön elmosolyodott.

-                    Bocsi, hogy ilyen mogorva vagyok, csak nem lenne jó, ha túl közel kerülnénk egymáshoz. Már csak a te érdekedben is.

Hirtelen kővé dermedtem. Hogy érti azt, hogy nem lenne jó ha túl közel kerülünk egymáshoz??

-                    Hogy érted azt, hogy ne kerüljünk egymáshoz túl közel? Valamit elrontottam?És, akkor meg minek csókoltál meg az ebédlőben??

-                    Nem rontottál el semmit! Egyszer majd megérted. Remélem. Gondolom neked is volt olyan titkod, amit nem mondhattál el senkinek. Most ez is egy ilyen dolog. - olyan nyugodtan mesélte, mintha meg se történt volna az a csók az ebédlőben. – Délután azért bekísérlek Lilihez.

-                    De akkor nem is kell a Rómeó és Júlia??

-                    Hát, ha tudod mellőzni azt azért megköszönném, ha behoznád.

Hirtelen elgondolkoztam, és észre sem vettem, hogy már a kocsijában ülünk és a kórház felé tartunk. Csak a kórházban tértem észhez, amikor hallottam a gépek csipogását, és láttam ájultan feküdni a legjobb barátnőmet Lilit. Tényleg förtelmesen nézett ki. Az ajka felhasadva, az arca teljesen eltorzult. Pont jött egy nővér, és megkérdeztem tőle, hogy mit lehet tudni, hogy mi történt.

-                    Mi arra gyanakszunk, hogy öngyilkos akart lenni és leugrott egy épület tetejéről.

-                    Nem azt nem hiszem- kezdtem elcsukló hangon- senki sem utálta őt az iskolában. És nem is emlékszem, hogy volt e valaha ellensége.

Meg akartam volna kérdezni Cole-t, hogy neki mi a véleménye, hogy mi lehetett Lilivel, de láttam, hogy nincs mellettem. Elkezdtem gondolkodni, hogy bejött e velem, vagy csak kitett a kórháznál.

×××

Amikor este lefeküdtem aludni, elkezdtem gondolkodni a mai napon, és Cole szavain. Majdnem lefordultam az ágyról amikor eszembe jutott amit mondott. „gondolom neked is volt olyan titkod, amit nem mondhattál el senkinek. És ez most az.”  Lehet, hogy ő tette ezt Lilivel??? Hiszen mindenre annyira pontosan emlékezett. És honnan tudta, hogy Lili Palmerről van szó, amikor Mr. Watson beszélt róla? Nem azt nem hiszem. Szerintem nem tenné meg az ilyet.

Másnap az iskolában láttam, Cole ott ül a helyem mellett. Meg is lepődtem, hogy ezek után ott maradt. Amikor odaértem, úgy üdvözölt, mintha semmi sem történt volna.

-                    Helló, Ash! Milyen volt az estéd?- könnyed csevegésbe kezdtünk, addig amíg be nem jött az angol tanár. Akkor hirtelen elhallgattunk, mintha rossz fát tettünk volna a tűzre.

A szünetben még bennmaradtunk egy kicsit Collal.

-                    Bocsi a tegnapi viselkedésemért. Néha vannak ilyenek, amikor nem tudok magamon uralkodni, és ilyenkor jobb ha egyedül hagynak.

-                    Hát.. Azért kicsit megijedtem. Komolyan gondoltad, amit tegnap mondtál? Hogy ne legyünk jóban?

-                    Ha nem félsz, akkor maradj velem.

-                    Ugyan mitől félnék!! Egy 17 éves fiútól, aki azt hiszi, hogy teljesen megőrült?- jót nevettem, de láttam, hogy Cole komolyan gondolja.

Megnyugodtam, amikor ő is elmosolyodott, és egy puszit nyomott a homlokomra. Lassan kezdtem megszokni a jelenlétét.

A nap többi része unalmasan telt. Amikor hazaértem láttam, hogy Cole vár rám az ajtó előtt. Kiszálltam a kocsiból és a nyakába ugrottam. Meglepődtem, hogy tudja, hogy hol lakok. De ezzel most nem nagyon törődtem. Inkább magamba szívtam az illatát, azt az őrjítően finomat. Behívtam a lakásba. Szerencsére anyáék még nem voltak otthon, mert szinte mindennap este 6-ig dolgoznak. Felmentünk a szobámba gyorsan bedobáltam az ágyam alá a ruhákat, amit széjjelhagytam. Nem halogattam tovább a dolgot. Meg kellett kérdeznem, hogy mit tud Liliről.

- Cole…kérdezhetek valamit?- kezdtem kicsit félénken

Láttam rajta, hogy őszintén meglepődik.

-                    Persze, mondd nyugodtan!- érződött a hangján, hogy ő is kezd ideges lenni.

-                    Szóval mit tudsz Liliről? Mi történt vele??- rögtön rátértem a lényegre

-                    Gondolom azt tudod, hogy biztosan nem öngyilkos lett. Hanem… meg akarták gyilkolni. Azt nem lehet tudni, hogy ki tette ezt vele, de biztosan nem beszélgetni akartak egymással.

Éreztem, hogy valamit eltitkol előlem. Egyáltalán honnan tudja, hogy azt mondták nekem, hogy öngyilkos akart lenni? Kezd nekem egyre gyanúsabbá válni Cole. Most megkérdezhettem tőle, ami már régóta foglalkoztat.

-                    Ugye neked nincs ehhez semmi közöd?

-                    Tudom, hogy azt hiszed, hogy én tettem. Minden okod meg is van rá, azok után ami történt, de hidd el, ilyet senkivel nem tennék.

-                    De akkor kitehette ezt vele??

-                    Nem tudom, de valami nincs rendben a városban. Gonosz erők munkálkodnak a háttérben. De ne aggódjál, én majd megvédelek téged.

-                    Szeretlek Cole!

-                    Én is szeretlek!- majd olyan gyengéden kezdett csókolni, én meg magamhoz húztam, beletúrtam a hajába, és egyre durvábban kezdtük egymást falni. Cole már levette a pólómat én is elkezdtem kigombolni az ingét, amikor hallottam, hogy hazajöttek a szüleim.

-                    Most el kell tűnnöm, holnap érted jövök, de a szüleidnek nem kéne észrevenniük engem.

-                    De…honnan ismered a szüleimet? Nem azt mondtad, hogy csak most költöztetek Los Angelesbe?

-                    Figyelj, ezt majd megbeszéljük holnap, de most nagyon gyorsan el kell mennem. Szeretlek!

-                    És hol akarsz kimenni, ha az ajtón a szüleim jönnek be??

Nem is válaszolt a kérdésemre, hanem rögtön kiugrott az ablakon. Elég szépen megijesztett, mert az én szobám a 2.-ik emeleten van, és ha valaki kiugrik esélytelen, hogy túléli. Odarohantam az ablakhoz, és láttam, ahogy két lábon a földre ér. Valami nem stimmel Cole-lal. Egész este ő járt a fejemben, amíg el nem aludtam.